Csütörtökön egy régóta dédelgetett álmunk vált valóra, fogtuk magunkat és kirepültünk Milánóba egy napra. Igen egy napra, repüléssel, városnézéssel mindennel együtt. Jelentem sikerült, és hihetetlenül megérte, úgyhogy aki ilyen egy napos kiruccanásokon gondolkozik, annak nagyon tudom ajánlani, mert hatalmas élmény! Vigyázat sok sok sok betű és kép következik!

Előzmények:

Még tavaly gondolkoztunk azon, hogy kirepülünk Milánóba, hiszen ide lehet olyan repjegyet kapni, amivel tényleg megéri kiutazni, időnk is lesz várost nézni és nem kell rohangálni, hogy elérjük a csatlakozásokat. Tavaly nem jött össze, de idén egy hirtelen ötlettől vezérelve megrendeltük a jegyeket április 12.-én és vártuk az utazás dátumát. Most elég sok jegyet lehet kapni olcsón Milánóba vagy akár más közelebbi városokba is, de pont sikerült kifognunk egy akciót, ahol a második jegyet fél áron adták. Így 25ezerbe került oda-vissza kettőnknek úgy, hogy még a helyet is kiválasztottuk pluszba, mivel még sosem repültem utasszállítóval, mindenképp szerettem volna az ablak mellől nézni a kilátást. Az indulás előtt elintéztük az utasfelvételt és megkaptuk a beszállókártyákat, amiket kinyomtatva már készen is álltunk az útra. Mi WizzAir-rel repültünk, így az oldalukon regisztrálva mindent el tudtunk intézni a neten keresztül. Érdemes amúgy naponta figyelgetni az árakat, mert folyjon variálnak, így még két héttel az indulás előtt is lehet nagyon jókat kifogni.

Odaút:

A gépünk reggel 6kor indult és 7:40-re már Milánóban is voltunk. 4 körül értünk ki a reptérre, ahol átvilágítottak minket, átmentünk sok sok kapunk és várón, de hál istennek sehol se volt semmi probléma, pikk pakk végeztünk. Nagyon izgultam, milyen lesz a repülés, végig tátott szájjal néztem a kilátást, ujjongtam és mosolyogtam mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Hihetetlen élmény volt a felhők között repülni, látni ahogy egyre magasabbra megyünk, 2 perc alatt olyan távokat tettünk meg, ami felfoghatatlan. A repülés nagyon gyors volt, mikor elértük az utazómagasságot rá kb. 10 percre már megkezdtük az ereszkedést, úgyhogy aki fél a repüléstől, annak ez jó bemelegítés lehet, hiszen nem tart sokáig. Malpensán szállt le a repülő, az I. terminálon, így egyszerűbb volt tervezni a Milánóba való utazást, hiszen ez még a reptértől kb 40-50 km-re van. A reptérről be lehet jutni a városba busszal és vonattal is, a busz olcsóbb, viszont sokkal több idő, így nem akartunk elpocsékolni a városnézésből több órát arra, hogy csak oda-vissza utazunk a reptértől Milánóig, vonattal mentünk. Az I. terminálról indul a Malpensa Express, amit tényleg nagyon könnyű megtalálni, minden szépen ki van táblázva, így hihetetlen módon mi sem tévedtünk el egyszer sem. A vonatra ott helyben is lehet jegyet venni jegypénztárban, viszont vigyázzunk, mert a felszállás előtt kell érvényesíteni, nem lehet a vonaton, így ha nem szeretnénk még bírságot is kapni, akkor erre figyeljünk oda.  Olcsóbb, ha oda-vissza jegyet veszünk, bár ez csak akkor jó, ha már aznap vissza is utazunk. Ez nekünk pont kapóra jött, így 18 euró volt fejenként, ami elég húzós ár, de mivel belépőre nem kellett költenünk belefért a költségvetésbe. Az alap jegyár amúgy 12 euró/ fő. Azt is érdemes előre betervezni, hol szeretnétek majd leszállni a városnézéshez. Be lehet menni a Centrumig, de onnan a látnivalók több sétába kerülnek, vagy leszálltok Cadorna-nál, így egy szép körben be tudjátok járni a várost. A vonat 30 perc alatt beér a városba, így egy gyors térképegyeztetés bőven belefér. (A reptéren egyébként ki vannak állítva kis térképek, amiket ingyen el lehet hozni, tökéletesen használható a városnézésünkhöz.)

Milánó:

Már hetekkel az indulás előtt megterveztem mit mikor hol fogunk megnézni, milyen látnivalók férnek bele az időbe, és melyik a legjobb útvonal, amin be tudjuk barangolni a várost. Úgy terveztük, mindenhova gyalog megyünk, sétálva tökéletesen be lehet járni a várost, nem szükséges tömegközlekedésre költeni. Mi Cadorna vasútállomástól indultunk, utána jött egy kis kávézó reggelizni, a Sforza kastély és kertje, aminek kijáratánál egy gyönyörű szökőkút áll (így egyszerűbb lesz megtalálni) innen indultunk a Via Dante-n, egyenesen a Dóm-ig, ez egy nagyon szép sétáló utca, üzletekkel, éttermekkel, apróbb látnivalókkal. Kicsit hasonlít az itthoni Váci utcához. Egy-két kisebb utcába is benéztünk, elhaladtunk a Scala mellett, majd a Victor Emánuel Galérián keresztül megérkeztünk a Dóm térre, onnan vissza a Via Dante-ra ebédelni, a Grom-ba fagyizni, majd  Via Torino-n átsétálva eljutottunk a csatornákig, tovább a San't Ambrogio bazilikáig, vissza  Sforza kastélyba, majd pedig a 8 órási vonattal Cadornából vissza a reptérre, hogy elérjük a 22:30-as gépet. Mindenhol ráérősen sétálgattunk, sehol nem volt olyan pillanat, hogy rohanjunk, mert nem fogunk odaérni valahova.

A kis kávézó amit találtunk a vasútállomás és a Via Pietro Paleocapa sarkán található isteni finom péksüteményekkel, szendvicsekkel, kávékkal. Érdekes módon előre fizeted ki a kávét, kapsz egy kis papírt, majd a pultnál már adják is. A péksütemények 1 euró körül mozognak, a kávé szintén. Így 4 euróból megvolt a reggelink is. Az olasz kávé amúgy magában nekem nagyon nagyon erős, nem csodálom hogy pörögnek egész nap. Egy pici cukorral fenséges, krémes, lágy.. nem is tudom hogy leírni, kihagyhatatlan. A gyors reggeli után átsétáltunk a pályaudvar melletti Sforza kastélyba, aminek belső kertje eszméletlen szép, Leonardo és Michalengalo kiállítások is megtekinthetőek, akinek van ideje és kedve. A kiállítások terme után van a nagy kert, amit leginkább a Margit szigethez tudnék hasonlítani, de sokkal sokkal természetbelibb. Kis tavak, fotópályák, de még egy stadion is van benne, nagyon jó kikapcsolódás volt reggeli sétának. A kert végénél van egy szökőkút, ahová lehet pénzt bedobni és kívánni, hátha visszatérünk még a városba. A szökőkúttal szemben lévő utca fog minket elvezetni a Dóm térhez, itt lehet ebédelni, vásárolgatni, fagyizni, ki mit szeretne.

Mi azért benéztünk a környező utcákba is, onnan mentünk át a Galérián, aminek 4 kijárata van, gyönyörű boltíves épület, tele luxus üzletekkel, fagyizókkal és szelfibotot tukmáló "árusokkal". Ez után az eszméletlen épület után meglátni a Dómot hasonlóan szép élmény. Hihetetlen, tényleg. Nem is lehet leírni, el kell menni. Most. Még egyszer. Kívülről és belülről is gyönyörű, most tisztogatják a külsejét, így a bejárati oldala már teljesen tiszta, mintha most építették volna. Tervbe volt véve, hogy be és felmegyünk a tetejére, de akkora sor állt, amilyet még nem láttam. Extra nagy biztonsági beléptetés volt, mindenkinek átvizsgálták a táskáját, gondolom a mostanában történt támadások miatt is. Mivel sem időnk sem kedvünk nem volt végigállni a hosszú sort, sajnos le kellett mondanunk a Dóm belsejéről. A belépő amúgy ingyenes, a tetejére fel lehet menni lépcsőn és lifttel is, a lépcsős ár ha jól tudom 7 euró, lifttel 12 körül mozog.

A Dóm után visszamentünk ebédelni a Vi Dante-n található Caffé Danté-ba. Andris pizzát, én spagettit rendeltem, és hát nem bántuk meg. Mindenképp akartunk kávét inni, fagyit és tésztát enni, és ezt nektek is csak tanácsolni tudom, nem bánjátok meg. A pizzatészta vékony, épp annyira ropog amennyire kell, de valami plusz tuti van benne, mert sokkal sokkal finomabb mint az itthoni. Próbáltuk kitalálni, szerintem krumpli volt még pluszban benne, arra hasonlított az íze. Nagyon finom volt. A spagetti tökéletesre főzve, a paradicsomszósz rajta friss és tavaszi. Nem hiába, ehhez nagyon értenek. Ezután elsétáltunk a Scala-tól nem messze lévő Grom fagyizóba. Itt több féle fagyit lehet kapni, mi a legkisebb tölcséreset választottuk, aminél 2 ízt kérhetsz magadnak, a közepesnél ha jól láttam, már hármat. Epret, barackot, grapefruitot és a fagyizóról elnevezett krémet kóstoltuk, mindegyik nagyon finom volt és laktató, nem spóroltak az adaggal sem. Az ára ha jól emlékszem 2 euró volt kettőnknek. A csatornák felé menet megnéztük a San Lorenzot, ahol pihentünk is egy kicsit.

Utána sétálgattunk egyet a kis olasz utcácskákban, elmentünk a csatornákig, ahol ki lehetett feküdni napozni, sőt, voltak akik horgásztak is mellettünk. Kicsit Velence feelingje van, nagyon hangulatos volt ott lenni. Majd pedig "szabad programként" random útvonalon mentünk vissza a reggeli kávézóig ahol vettünk még 2-2 péksütit a hazafele útra, majd visszamásztunk a Sforza kastély kertjébe. Itt ücsörögtünk még pár órát, pihentettük a lábunkat, mert a nagy sétálásban csodás vízhólyagokkal sikerült gyarapodnunk. A vonat 8kor indult vissza a reptérre, ahol még picit olvasgattunk és sikeresen becsekkoltunk, felszálltunk, leszálltunk. Ahogy az odaúton. Semmi probléma nem volt. Én szinte végigaludtam, hiszen addigra már nagyon elfáradtam, viszont a fülem sokkal jobban megfájdult, mint a reggeli repülésnél. Csak másnap délben sikerült kidugulnia.

Kis plusz infók: Érdemes mindent előre megtervezni, összeírni mi mikor indul, honnan és mennyiért. Így nagyon sok időt és pénzt tudunk megspórolni. Nézzük meg mi mikor van nyitva, nehogy meglepetés érjen, tájékozódjunk a jegyekről, belépőkről általános árakról. Érdekes mód mi nem találtunk kis boltot Milánóban, mindenhol csak éttermek, kávézók és társai, így aki szendvicskét vagy vizet szeretne venni magának, ne adj isten gyümölcsöt, az vagy otthonról hozzon magával és ha szerencséje van nem dobatják ki a reptéren, vagy nagyon nagyon sokat kell sétálnia a piacig vagy egy ivókútig. (Piacot láttunk a csatornáknál, ivókút pedig a kastélyban több helyen is van.) Vigyázni kell a sétáló utcákban tukmáló emberekre, akik szelfibotot, játékokat és mindenfélét akarnak ránk sózni, mert hirtelen csak arra eszmél az ember hogy két vadidegen karkötőket kötözget a csuklójára majd pedig követelik a pénzüket, amivel támogatjuk Afrikát. (Nem, persze hogy nem velünk történt meg... :) )

Összességében így zártuk a napot: 3 órai kelés, 2 repülés, egy olasz reggeli, egy kastély, sok sok bazilika és templom, rengeteg kis utcácska, egy pizza, egy spagetti, egy hatalmas sor a Dómnál, több 10 km séta, még egy löket kávé, 2 adag fagyi, 11 óra városnézés, 2 vonatút, egy különleges város, 1 nap alatt.

Mindezt nagyjából fejenként 25 ezer forintból. Repülőjeggyel oda-vissza, reggelivel és ebéddel együtt, plusz mi még a Dóm belépőt is hozzászámoltuk, de mivel azt nem költöttük el, visszajött velünk. Szerintem abszolút megéri, tökéletes kikapcsolódás a nagy rohanós hétköznapokban, felejthetetlen élmény, úgyhogy aki akár egyszer is eljátszott a gondolattal, az fogja magát és rendeljen most jegyet, nem fogja megbánni! :)